A PARK SZÜLETÉSE

Egy gyermek 13 évet élt át kutyájával.
A kutya utolsó évében nem látott, nyugodt volt és szeretetre méltó.
Amint felismerte a kutya, hogy közelébe halad kis gazdája, boldogan fogadta, és az örömkönnyeket hullatott.
Együtt nevelkedtek és éltek 13 éven keresztül.
A kutya utolsó napján a fiú orvost hívott, mely örökre elaltatta, majd jómaga temettem el.
A fiú temetéskor az elmúlt közös évek csodáiért könnyezve adott hálát az Úrnak.
Tudta, hogy kutyája mindig él és örökre összetartoznak.
A fiú megfogadta, hogy egy fát ültet, ami nála is tovább él egy parkba amit bármikor meglátogathat.
Parkot nevezett ki és alapítófaként elültette fáját, így újjabb lehetőséget nyitott emlékének méltó megörzésére.

Ezt az Internetes oldalt a fiú tervezte, hogy az Életparkot és lakóit mindenki megismerhesse.
Az oldalt honos Magyar növényekkel és állatokkal bővítette.

A parkban bárkinek lehetősége van ültetni ezen oldalon keresztül egy többszáz évig élő fát.


AZ ERDŐ FOHÁSZA

VÁNDOR, ki elhaladsz mellettem ne emelj rám kezet!
ÉN VAGYOK tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon
ÉN VAGYOK tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző naptól
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
ÉN VAGYOK a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy amelyben fekszel
a deszka, amelyből csónakodat építed.
ÉN VAGYOK házad ajtaja, bölcsőd fája, a koporsód fedele.

Drága Természet...

Te szülted szeretteimet,
A növényvilágot, magamat, és szüleimet.
Mindent, mit szerethetek, az éltető levegőtől amit teszek,
Mindent, a természetnek köszönhetek.
Megköszönni hogy tudom?
Emlékem, hogy Tápláljon?
Nekem elmondtad, nem kérsz mást csak
Szívünkből cselekedjünk, egy Életen át.